A Vaszary Kolos Kórház több mint  100 éves, pavilon rendszerû, Komárom-Esztergom megye keleti szegletében, Budapesttõl 46 km-re fekvõ betegellátó intézmény. Több hektáros területen helyezkedik el Esztergom város szívében, sajátosságainál fogva mégis nyugodt környezetet tud biztosítani a betegek gyógyulásához.

2011. január 1-jétől 483 ágyas a kórház, az aktív ágyak száma 378, melyből 3 ágy (SBO) jelenleg szünetel. A krónikus ágyak száma 105, melyből 41 ágy Mozgásszervi rehabilitáció, 39 ágy Krónikus elme, 10 ágy Hospice ápolási osztály, 15 ágy Onkológiai rehabilitáció, mely 15 ágy 2011. augusztus 1-jétől átmenetileg szünetel.
A belgyógyászat (kardiológia, gasztroenterológia, nefrológia, hematológia és onkológia), a sebészet-érsebészet, a baleseti sebészet, a szülészet-nõgyógyászat, a gyermekgyógyászat és az intenzív betegellátás tekintetében 97 ezer lakos tartozik az ellátási területéhez.
Ideggyógyászat, fül-orr-gégészet, szemészet, urológia, elmegyógyászat vonatkozásában a megye 138 ezer lakosa tartozik hozzá.
Reumatológiai ellátás tekintetében a megye egésze a betegfelvevõ területe, 318 ezer lakos, mivel a megye egyetlen reumatológiai osztálya itt található.
 
A szakmák tekintetében a járóbeteg-ellátás a fekvõbeteg osztályokhoz integrálva történik. Szinte minden szakma képviselve van a városi tulajdonú, 1998-ban rekonstruált, pavilon rendszerû kórházban. 2000-ben a járóbeteg rendelések 450 ezer beteget láttak el, ami 10%-kal magasabb az elõzõ évek átlagánál. Az országban elõszõr itt jött létre matrix-osztály, mely a szemészet-gégészeti ellátást végzi.

Intézményünk 2009-ben újra elnyerte a „Bababarát Kórház” címet

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (Támogató) 2009. évben meghirdette a „Bababarát Kórház” Cím elnyerésének pályázatát. Intézményünk sikeres pályázatot nyújtott be, melynek keretében a Támogató 2.000.000 Ft támogatásban részesítette kórházunkat, mint szülészeti és újszülött osztállyal rendelkező fekvőbeteg ellátást végző egészségügyi intézményt, a pályázati kiírásban utalt WHO/UNICEF feltételrendszerének a folyamatos biztosítása, ezáltal a nevezett Cím megtartása, megtarthatósága érdekében.A Támogatási Szerződés aláírására 2010. márciusában került sor.Kórházunk a „Bababarát Kórház” Cím viselésére legfeljebb 3 évig jogosult.

A kórház menedzsmentje

Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház rövid története

Esztergomban, Szent István városában, államalapító nagy királyunk idejére nyúlik vissza az egészségügy története is. Itt alakult először lazarett az országban. Mai kórházunk az építésre legnagyobb összeget adományozó Vaszary Kolos hercegprímás nevét viseli.
A XIX. század végére a korábban a szegényházból kialakuló kórház – melynek az Európa hírű botanikus (bank és iskolaigazgató) Fechtinger Sándor volt a vezetője – már nem tudta hathatósan ellátni az egészségügyi ellátás igényét. A hercegprímás példáját követve sokan adakoztak az új kórház építésére. Nevük ma is olvasható a régi sebészet márványtábláján.

Az építkezést 1900. július 10-én kezdték és az első betegek 1901. december 12-én foglalhatták el ágyaikat. Az akkor 8 kisebb nagyobb épületben, 104 helyiségben 2 orvos és 5 apáca dolgozott. Első igazgatónk dr. Gönczy Béla volt, akinek az esztergomi Belvárosi Temetőben levő sírján többek között „a kórház életre hívója” jelző is feltűntetésre került. Ő és keresztfia, dr. Égenhoffer Béla 1948-ig irányították az akkori Kolos Kórházat. 1950-ig az ápolási feladatokat Páli Szent Vince irgalmas nővérei látták el.
Kórházunk mindig is Esztergom város közkórháza volt és mint ilyen, a várost érintő, a politikából származó megkülönböztetések természetesen érzékenyen érintették.

1989-ben vehette fel intézményünk a Vaszary Kolos Kórház, Esztergom nevet.
A nehézségek ellenére az elmúlt 110 évet a kórház mégis átvészelte úgy, hogy mindezek ellenére időről-időre meg tudott újulni. Számos, később országos hírű orvos kezdte nálunk pályafutását vagy dolgozott hosszabb-rövidebb ideig.A teljesség igénye nélkül nevezzünk meg néhányat közülük: Dr. Naszladi Attila, Dr. Boga Mariann, Dr. Holló János, Dr. Votisky Péter. Kollegánk volt Dr. Pénzes István, Dr. Csernohorszky Vilmos, Dr. Leel-Őssy Lőránt és Szállási Árpád professzorok. Hosszan sorolhatnánk még kiválóságaink neveit.

Szent István városában hippokratesz papjának lenni mindig is rangot jelentett, jelent ma is és reméljük így lesz a jövőben is.Bár a mai magyar egészségügy problémái, ha lehet az átlagosnál is érzékenyebben érintik kórházunkat, de múltunkból eredeztetően optimistán nézünk jövőnk elé. Az Ister-Granum Eurorégió földrajzi központjában lévő királyváros reményeink szerint az egészségügy vonatkozásában is visszanyeri korábbi történelmi szerepét.
Honlapunkon részletesen olvashatnak a kórházunk egyes osztályai által nyújtott lehetőségekről, melyek 110 éve nem csak az esztergomiak, hanem a megye, tágabb értelemben az ország, és a régió betegellátást igénylő polgárai számára is adottak.

Vissza a lap tetejére

Névadónkról

Vaszary Kolos 1832. február 12-én született Keszthelyen. Édesapja szegény szűcsmester volt, családja a Veszprém megyei Vaszaron telepedett le és a faluról vették fel új nevüket. Édesanyja, Bajnok Teréz, a Somogy megyei Kéthelyről származott.

Keszthelyen a premontrei gimnáziumban végezte elemi iskoláit, majd 1847. szeptember 15-én lépett be a Szent Benedek rendbe. 1855. május 26-án szentelték pappá. Ez év június 3-án mondta első miséjét Komáromban. Innen Pápára került, és 1861-ig ott volt tanár. 1861-ben helyezték át Esztergomba. Itt világtörténetet, magyart és magyar történetet tanított.

Részt vett Esztergom társadalmi életében is. Az 1862-ben alapított „Esztergomi Újság” munkatársa volt. Mint esztergomi tanár 1867. március 31-én, az egyetemen tanári vizsgát tett történelemből és földrajzból. Ő volt a Szent Benedek rend első okleveles középiskolai tanára, pedig a vizsgakötelezettség csak az új tanárokra vonatkozott.
Számos saját kiadvánnyal segítette a diákjai tanulását. 1963-ban megjelent tőle a „Világtörténelem”, majd 1865-ben a „Magyarország története” című műve. A Szent István Társulat kiadta „A várnai csatáról” élőszóban elmondott előadásait.

A későbbi prímás 1869-ig tanárkodott Esztergomban, ezután a pannonhalmi főapát a győri főgimnázium élére nevezte ki. 1879-től tagja lett az állami tanítóképző intézet igazgató tanácsának, majd Győr város képviselőtestületében is tevékenykedett.

1885. január 11-én elhunyt Kruesz Krizoszton pannonhalmi főapát.  A bencés rend utódjául 3 jelöltet választott, őket terjesztették fel a király elé.
A rendi káptalan a felterjesztésben róla többek között a következőket írta:
 ...” Különösen kiemelkedik azonban ő, mint szerzetes-pap, mint tanár és rendtárs. A fegyelmet atyai szívvel gyakorolja, alapos felkészültségét ragyogó előadással tolmácsolja, gyakorlati téren igazságszeretettel párosult bölcs ítélő erőt tanúsít. Rendtársai szeretete mindig féltékeny kincse volt”...

Április 28-án a király kinevezte az első helyen jelölt Vaszary Kolost pannonhalmi főapáttá.
 6 éven keresztül igazgatta, irányította, vezette Szent Márton hegyéről a rendet. Hogy eredményesen azt az is bizonyítja, hogy 1891 júniusában megkapta a Ferenc József rend nagykeresztjét. Ekkor merült fel neve először Simor János utódaként.

Októberben írta alá a király a kinevezési okmányát.
Székvárosában azt várták, hogy nagy ünneplés keretei között fogadhatják, a hercegprímás azonban csendes, szinte észrevétlen módon érkezett Esztergomba. Nagyobb ünneplés nélkül történt meg február 7-én a prímási kápolnában a püspökké szentelése is.  
Azért mert észrevétlen érkezett székvárosába a 14 éves prímássága alatt nem feledkezett meg Esztergomról. A kórházalapításra szánt 50 000 koronán kívül, nagyobb összegű adományait a következők voltak:
Az esztergomi óvónőképző felépítését 16 000, a főgimnázium építését 10 000 koronával támogatta. Székfoglalója alkalmából az esztergomi egyleteknek 5 000 koronát, az esztergomi szentháromság szoborra 7 000 koronát adományozott.
Rendszeresen - évente - támogatta az esztergomi tanítóképzőt 22 400 koronával. Ebből a tanárokat fizették és 12 tanulót segítettek. Az esztergomi óvónőképző fenntartására évente 10 000 koronával támogatta. Ebből szintén a tanárokat fizették és segítettek 30 növendéket. A vízivárosi nőnevelő intézetnek évi 4 000, az esztergomi Ferenceseknek évi 600 koronát adott. Nem utolsó sorban az alapításra szánt összegen túl. az esztergomi közkórház építésének kölcsön- kamatát évi 2 000 forint erejéig átvállalta.
A katolikus tanítók árva- és menedékházára 10 000 forintos, szülővárosa, Keszthely szegényei számára 100.000 koronás, a keszthelyi főgimnáziumi tanulók részére pedig 50 000 koronás alapítványt tett.

Prímási szerepéről egy helyen így nyilatkozott:
„…nem találok benne semmi más jót személyemre nézve, mint azt, hogy sok jót lehet tenni másokkal.”

Az egyházpolitikai harcok idején a konzervatív ellenzék vezére volt. 1894-től a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.  Lemondott az esztergomi dunai hídvámról s így lehetővé tette a vashíd építését. 1895. szeptember 28-án ő szentelte a Mária Valéria hidat.

1896. május 3-án a millenniumi ünnepségek alkalmából a hálaadó Isten tiszteleten beszédet mondott a királyhoz, a királynéhoz és a nemzethez, ugyanekkor királyi elismerésben részesült.

1912. december 31-én lemondott esztergomi érseki méltóságáról; ezt követően balatonfüredi nyaralójában főként történeti tanulmányaival foglalkozott.

1915. szeptember 6-án hunyt el. Végakaratának megfelelően Keszthelyen, szülővárosában temették el. Hamvai végső nyughelyet 1981-től, Lékai László bíboros érsek rendelkezése szerint, az esztergomi bazilika altemplomában nyertek.

Az esztergomi Közgyűlések 88/1899 /ülés: június 5-én / jegyzőkönyvéből idézzük Földváry István főügyész javaslatát:

 „Tekintettel azon fejedelmi adományra melyet Ő Eminenciája a kórház építésének először is az alapját vetette meg, mostani áldozatkészségével pedig a megvalósulás útjából az utolsó akadályt hárította el – elhatározta a képviselőtestület, hogy a felépítendő új kórház Ő Eminenciája nevéről a Kolos Kórház nevet viselje.”

Az esztergomiak azokban az időkben is így nevezték kórházukat, amikor a neve Városi Tanács kórháza volt.

1989-től hivatalosan is használjuk Vaszary Kolos nevét, aki a kórház zárókő-letételi ünnepségén, 1902. szeptember 1-én, kezébe véve a prímási címerrel ellátott kalapácsot – melyet Rudnay Sándor hercegprímás a Bazilika alapkőletételénél is használt – megérintette a márványlapot a következő szavak kíséretében:

„Álljanak e falak a szenvedő emberiség áldására”                   

Vissza a lap tetejére