. : : E V K K : : .

Töltődik. Szíves türelmét kérjük...

H-2500 Esztergom, Petőfi Sándor u. 26-28 titkarsag@vaszary.hu

Körömrágás, halogatás, önkritika – nem rossz szokás, az agy védekező mechanizmusa

A körömrágásra, halogatásra, túlzott önkritikára rossz szokásként vagy jellemhibaként tekintünk. Fontos megértenünk azonban, hogy ezek a viselkedések nem a mi személyes kudarcaink – fogalmaz dr. Pukoli Dániel neurológus szakorvos. Agyunk a stresszhelyzetre válaszol ebben a formában. A megoldás pedig evolúciós múltunkban keresendő. 

A bőrcsipkedés vagy körömrágás által okozott fizikai érzet átmenetileg eltereli a figyelmet a nyomasztó lelki teherről. Ezzel azonnali, bár rövid távú megkönnyebbülést nyújt.

A halogatásnál az elutasítás miatti szorongást próbálja csökkenteni az agyunk azzal, hogy el sem kezdjük a feladatot. Bármilyen furcsán hangzik, ez egy megelőző csapás önmagunk ellen, hogy elkerüljük a másoktól érkező sokkal kiszámíthatatlanabb külső kritikát. A pszichológusok ezt a jelenséget KÁRKONTROLLnak hívják. A logikája az, hogy az agy egy ismert, kisebb, kontrollálható kellemetlenséget választ egy sokkal nagyobb, bizonytalan kimenetelű veszély helyett. A megoldás evolúciós múltunkban keresendő.

Az idegrendszerünk egy olyan múltban fejlődött ki, ahol a veszélyek fizikaiak voltak, és azonnali reakciót követeltek. Ugyanezek a neurobiológiai válaszok aktiválódnak a modern világ pszichés terheléseire is – egy nehéz beszélgetésre, egy vizsgára. Túl érzékenyek vagyunk a mai ingerekre. Hiába mondogatjuk magunknak, hogy nyugodjunk meg.

Ha a test vészhelyzet üzemmódban van, veszélyt érzékel, a logikus gondolkodásért felelős agyterületeink háttérbe szorulnak. A tartós változás útja a testünk megnyugtatásán keresztül vezet.

A lassítás, a ritmusos mozgás, a légzéstechnika olyan módszerek, amelyek segítenek az idegrendszerünknek kilépni a folyamatos feszültségből és azt az üzenetet küldeni, hogy a veszély elmúlt.

Ha a halogatás, a kényszeres cselekvések, a belső kritika már a mindennapi működést gátolja, a viselkedés intenzitása egyre fokozódik, az egyértelmű jelzés. Azt jelzi, hogy az idegrendszernek külső támogatásra van szüksége a szabályozáshoz. Ami nem a kudarc jele, hanem annak tudatos felismerése, hogy a biológiai rendszerünk elhangolódott és professzionális segítségre van szüksége ahhoz, hogy újra egyensúlyba kerüljön.

Ebben az esetben forduljunk szakorvoshoz!